Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A valódi Michael Jackson!

2010.08.16

 

Gyermekei mellett stabil pontot és támaszt jelentettek közeli barátai, kollégái. Az a fajta ember volt, aki látszólag könnyen kötött barátságokat, ám a valóságban igen kevés közeli bizalmasa volt. Ezekhez az emberekhez viszont rendkívül ragaszkodott. Lássunk néhány példát. Baráti társaságát két szélsőséges csoport alkotta. Vagy a legfiatalabb korosztály, vagy a legidősebb. Nem sok vele egykorú barátja akadt, de ennek egyszerű magyarázata van. Kiskorában csupa felnőtt vette körül. Nem játszott a szomszéd gyerekekkel, jobbára testvérei jelentették a társaságát. A nagy öregek, mint Fred Astaire, James Brown, Shirley Temple Black közeli barátai és tanító mesterei lettek, akikre felnézett és mindenkor a legnagyobb tisztelettel beszélt róluk.











A 'The Michael Jackson Tapes' c. könyvben elmondja, szerette az öregek társaságát, mert régi korokról meséltek neki. Öregkorban visszatérünk gyermeki énünkhöz. Más dolgok kerülnek előtérbe, mint fiatalkorunkban, már nem sietünk sehová. Ismét rá tudunk csodálkozni a világra. Valószínűleg Michael is emiatt vonzódott a társaságukhoz. Legismertebb kis barátja pedig Macaulay Culkin volt, a „Reszkessetek betörők” sztárja, aki a 2005-ös perben is tanúskodott és kiállt mellette. Michael közös életútjukkal magyarázta ezt a különös kapcsot kettejük között. Culkin szintén Hollywood által kizsákmányolt gyereksztárként kezdte pályafutását.






Nem különben Elizabeth Taylor, aki mondhatjuk az énekes legközelebbi bizalmasa volt. Kívülálló szemmel furcsa párost alkottak ők ketten, ám egymásban megtalálták hiányzó lelki társukat. Hatvanötödik születésnapja alkalmából Michael dalt írt a dívának. Míg Taylor szívhez szóló előszót írt a sztár 1992-es 'Dancing The Dream' c. könyvéhez. Barátságukról egy interjúban így nyilatkozott: „Michael maga a varázslat és mint minden varázslatos ember, valahol különc is. Ő a legszerethetőbb, legkedvesebb és legtermészetesebb emberek egyike, akit valaha szerettem. Mélyen a szívembe zártam. Mindent megtennék érte, és ő is értem.” Csakugyan, a per alatt végig kiállt Jackson mellett, a Neverland-en töltött éjszakákról így beszélt, „ Semmi abnormális nem volt benne. Úgy nevettünk, mint a gyerekek és sok Walt Disney-t néztünk. Nem volt ebben semmi szokatlan.”





A sztár kollégáival, alkalmazottaival szemben sem viselkedett máshogy. Akiben egyszer meg tudott bízni, azt örökre szívébe zárta. Régi munkakapcsolat és barátság fűzte Quincy Jones-hoz, a zeneipar egyik legendás ikonjához. A 'The Wiz' c. film forgatása közben ismerkedtek össze (valójában már korábban is összefutottak egyszer). Michael Madárijesztőként rosszul ejtette ki Szókratész nevét és Quincy kijavította. Barátságuk innentől kezdve datálható. Ők ketten a 80-as évek siker párosát alkották a zenei világban. Jones volt a producere Jackson első két szóló albumának ('Off The Wall' és 'Thriller'). Együtt számtalan elismerést és díjat söpörtek be. Később ugyan a munkakapcsolat megszakadt köztük, de barátságuk változatlanul maradt. Halála kapcsán Jones így nyilatkozott, „Elvesztettem a kisöcsémet, és lelkem egy darabja is vele ment.”






Fénykorában évekig a sztár menedzsere volt Frank Dileo, aki munkakapcsolatukról így vélekedett, „Michael az egyik legkedvesebb ember. Másokban csak a jót keresi. Nagyon elbűvölő és fantasztikus humora van. Szivacsként szívja magába a tudást. Professzionális és addig nem hagyja annyiban, amíg a szemében jó nem lesz a dolog. Kemény is tud lenni, de véleményem szerint mindig tisztességes.”






Derék alkalmazottaihoz ugyanígy ragaszkodott. Megfigyelhetjük, hogy visszatérő 'This Is It' című koncertsorozatára ugyanazokat az embereket fogadta fel, akik húsz év alatt mellette voltak jóban-rosszban. Ezek egyike sminkese, Karen Faye, akit Michael mindig csak 'Turkle'-nek becézett (ennek jelentésére sosem derült fény). Ő is, mint sokan felismerte, hogy Michael eltér a többi embertől, emiatt talán még jobban szívébe zárta. „Michael más, de semmi estre sem fura. Más abban az értelemben, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. Michael nagylelkű, őszinte és érzékeny. Rendkívül éles elméjű és hatalmas igénye van arra, hogy szeressék. Ha ez fura, akkor én egy másik bolygón akarok élni. Imádom őt.”





Természetesen beosztottai között akadtak nem túl megbízható emberek is, keselyűk, akik pénze miatt több alkalommal is kihasználták. Erről életrajzírója J. R. Taraborrelli így írt, „Láttam az alkalmazottait, szakácsokat, szobalányokat, kertészeket, sofőröket, akik 10 000 fontot kértek egy interjúért. Biográfusként már sok sztár életét nyomon követtem, de senki körül nem hemzseg ennyi keselyű, mint Mr. Jackson körül. Olyan emberek vannak a közelében, akik a saját anyjukat is eladnák pár ezer dollár fejében.”



Mégis Jackson elismerte, ha valaki keményen dolgozott és ugyanúgy ember számba vett mondjuk egy testőrt, mint magát az elnököt. Jill Klien stylist mondta, „Úgy viszonyul hozzád, mintha a te foglalkozásod is legalább olyan fontos lenne, mint az övé. Megbecsüli az embertársait, mintha ők is művészek lennének. Michael semmi esetre sem arrogáns.” Azok az alkalmazottai, akik megismerhették közelebbről, elsősorban nem a sztárt látták benne. Megszerették Jackson emberi oldalát. Számtalan személyi testőre közül az egyik így nyilatkozott, „A legjobb ember, akivel valaha találkoztam. Mindig melegszívű, nyíltszívű, és mindenkiért aggódik. Ráadásul mindezt a nap 24 órájában! Nem hiszed el, hogy ez lehetséges. Nem vagyok rajongó. Még a CD-je sincs meg otthon. Már 20 éve dolgozom a szakmában, de soha életemben nem találkoztam ilyennel…szeretem. Mindent megtennék érte. Számomra ő egy Szent.” Talán elfogult szavaknak tűnhetnek, pedig csöppet sem azok. Michael tisztában volt vele, hogy honnan indult, milyen szegény körülmények közül. Emiatt mindig alázatos maradt embertársaival szemben, két lábbal állt a földön. Ő azt vallotta, „Szerény voltam, szerény vagyok és mindig is szerény leszek. Mert a szerénység rendkívül fontos. Anélkül, semmi vagy.”





Valószínűleg ez az alázatosság is közrejátszott abban, hogy minden idők legadakozóbb híressége között tartják számon. Adódik a kérdés, miért nem jótékonysága, humanitárius tevékenysége révén került a címlapokra? A válasz egyszerű, ő maga ezt sosem propagálta. Halála után viszont ránk, rajongóira maradt a feladat, hogy tevékenységét tovább folytassuk. Ennek első lépéseként pedig meg kell értetnünk az emberekkel, hogy Michael Jackson közelről sem olyan, mint amilyennek a média több évtizeden keresztül beállította. Külföldi hívei weboldalt indítottak, 'The Silenced Truth' vagyis 'Az Elhallgatott Igazság' címen. Ebből közlök most részleteket. Jackson élete során számtalan jó ügyet támogatott. Kiállt az emberi jogokért, különösen, ami a fekete közösségeket és rászoruló gyermekeket illeti. Életcéljának is ezt tekintette, 'Holdséta' c. könyvében a következőket mondta, „Ha csak azért éltem, hogy gyerekeken segíteni tudjak vagy, hogy a kedvükbe járjak, már nem éltem hiába. Bámulatos lények.”






Nyilvános beszédei alkalmával több ízben is hangoztatta, hogy óvjuk bolygónkat, még mielőtt túl késő lenne. Úgy gondolta, Földünk megsérült, érzi a fájdalmat, amit neki okozunk. Kötelességünk tenni ez ellen és meggyógyítanunk. Adakozó kedvét egészen kiskorától datálhatjuk. Apja, Joe Jackson erről így beszélt, „Nem igazán érdekelte a pénz. Odaadtam a fellépésből származó részesedését, másnap már el is költötte, a környéken lakó gyerekeknek vett belőle fagyit, meg cukorkát.” Édesanyja szerint kedvenc tanárnőit rendszeresen lepte meg kisebb ékszerekkel (amiket persze Katherine-től csent el). Ez a tulajdonsága egész életét végig kísérte. 1992-ben megalapította 'Heal The World Foundation' elnevezésű non-profit szervezetet, mely többek között egy Farkas Béla nevű magyar kisfiú májátültetését is finanszírozta. Jackson még 1994-ban találkozott a kis árvával és annyira kétségbe ejtette a sárgaságban szenvedő gyermek helyzete, hogy mindenáron segíteni akart. Az életmentő műtétre egy év múlva kerülhetett sor, azóta a kisfiú felnőtt és a híradások szerint rendezett családi körülmények között, boldogan él.








Az alapítvány létrehozásáról egy 1992-es londoni sajtótájékoztató keretén belül számolt be: „A gyerekeknek kevés joguk van és nincs, aki beszéljen a nevükben. Világunkban nincs hangjuk. Isten és a természet megáldott egy hanggal. Most ezt szeretném felhasználni arra, hogy segítsek a gyerekeknek kiállni magukért. Megalapítottam a 'Heal The World' alapítványt, hogy hangja legyen a hangtalanoknak: a gyerekeknek. Kérem, csatlakozzanak hozzám és a gyerekekhez, közösen segítsünk a világ meggyógyításában. Végezetül a legfontosabb, el akarom mondani a világ gyermekeinek, hogy mindnyájunk gyermekei vagytok, közületek mindenki a gyermekem és szeretlek titeket.”





Michael Jackson mindig is békére törekvő ember volt, „Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy a szeretet és a zene hatalmával egyesítsem a Földön élő embereket.” Álmaiban pedig ösztönösen hitt, „Hiszek a vágyakban és az ember képességében, hogy valóra tudja váltani az álmait." El is érte őket. Tudta, hogy minden csak hozzáállás kérdése. Elmondása szerint a változást annak az embernek kell elkezdenie, aki a tükörből néz vissza ránk. Felnézett olyan emberekre, mint Gandhi vagy Martin Luther King, akik hittek valamiben és azt követve komoly változásokat hoztak.






Jackson a világot járva a legszegényebb területeket is felkereste. Egy 1977-es interjú kapcsán így nyilatkozott: „Meg akarom becsülni, amim van és segíteni másoknak. Mikor más országokban járok, a szegényebb részeket akarom látni. Látni akarom, hogy milyen ténylegesen éhezni. Nem hallani vagy olvasni róla. Látni akarom! Egészen más dolog, mikor szembesülsz vele. Mindenféle, amit a tankönyvekben olvastam Angliáról és a Királynőről rendben volt, de a szemem a világ legnagyszerűbb könyve. Mikor felléptünk (J5) Őfelsége előtt és utána belenézhettem a Királynő szemébe, az volt a legnagyszerűbb dolog! Ugyanez a helyzet az éhínséggel, mikor látod, jobban be tudod fogadni.” Ekkor mindössze 19 éves, mégis egy öregember bölcsességével nyilatkozik. Michael milliókat költött 2005-ös perére, mely miatt popkarrierje is csődöt mondott. Immáron évek óta nem tudta működtetni jótékonysági szervezeteit, amik tucatnyi gyermek életét mentették meg szerte a világban.





Aki ismeri, tudja, hogy a világon előforduló problémákat dalain keresztül akarta a nyilvánosság felé tolmácsolni. Számai, mint a 'Keep The Faith', 'Heal The World', 'Man In The Mirror', 'Earth Song' mind fontos üzenetet hordoznak, csak a többség túl vak, hogy a sorok között olvasson. A nagyközönség előtt valószínűleg az sem ismeretes, hogy dalai többségét saját maga írta. Első kiadott szerzeménye az 1976-os 'The Jacksons' albumról származik, címe 'Blues Away'. Kis tingli-tangli dalnak tűnik, valójában egy mély depressziós időszakról mesél. 'Dancing The Dream' című könyvében lírai stílusban mesél magáról az alkotásról, „Az emberek azt kérdezik, hogy alkotok zenét. Azt válaszolom nekik, hogy csak belelépek. Olyan ez, mint belelépni egy folyóba és egyesülni az áramlással. A folyóban minden pillanatnak megvan a maga dala. Így csupán benne maradok a pillanatban és hallgatok. Soha nem ugyanazt hallom. Egy séta az erdőben lágy recsegő dalt ad; lombok suhognak a szélben, madarak csicseregnek és mókusok vitatkoznak, gallyak ropognak a lábam alatt és ezt az egészet a szívem dobbanása tartja össze. Mikor egyesülsz az áramlattal, a zene benned van és körülötted, és mindkettő ugyanaz. Amíg képes vagyok a pillanatra figyelni, addig mindig ott lesz nekem a zene.”



Az ihletet Isten ajándékának tulajdonította. Azt mondta, ő csupán eszköz, amin keresztül a dal átlép ebbe a világba. Tudnunk kell, hogy Michael rendkívül mélyen hívő ember volt. Családja Jehova Tanúja és ebben a szellemben nevelték. Erről a vallásról röviden a következőket illik tudni. Egy igaz Istent tisztelnek, kinek neve Jehova. Az ünnepek többségét úgy, mint születésnap, Karácsony nem tartják meg. (Jackson csupán felnőttként, harmincas éveiben ünnepelte ezeket először). Úgy hiszik a teremtés Isten műve és Pokol, mint olyan nem létezik. Az csupán egy hely, ahol a halottak a feltámadásig öntudatlan, alváshoz hasonló állapotban vannak. Úgy vélték, hogy a Föld sosem fog elpusztulni, viszont Isten megsemmisíti a dolgok jelenlegi rendszerét. Az Armageddon-i csatában legyőzi a Sátánt és kiterjeszti a Mennyei Királyságot a Földre. A spiritizmust és a mágiát bűnnek tartották. Ez a nézetük majdnem Michael 1983-as 'Thriller' c. kisfilmjének vesztét okozta (emiatt láthatjuk a videó elején azt a bizonyos kiírást). Jackson már igen fiatalon elhatárolódott a vallástól, mint fogalomtól. 1979-ben az Ebony magazinnak így nyilatkozott, „Kerülöm a 'vallás' szó használatát, mert sok ember mondja, 'én vallásom' így meg 'én vallásom' úgy. Miért kéne, hogy az 'én' vallásom legyen? Személy szerint a Bibliában hiszek és valamennyi vallásban, amit magába foglal. Egyszerűen csak hiszek. […] Hiszek benne és minden éjjel térdre ereszkedem köszönetet mondani az Úrnak és kérem, hogy vezessen utamon.”






Hívőként nem igazán gyakorolta a vallást, nem járt el túl sűrűn istentiszteletekre. Úgy gondolta Isten mindenhol jelen van, nem kell ahhoz templomba járni, hogy kapcsolatba lépjünk vele. Spirituális lény volt, imádta a természetet, mely körülvette. Az isteni jelenlétet bármilyen apró dologban meglátta és ez művészetében inspirálta. 1980-ban a 'Melody Maker' zenei lapnak mondta a következőket, „[…] Túlságosan is élvezem a természetet. […] Tudom, hogy a fák érzik, mikor a szél keresztülfúj rajtuk. Valószínűleg azt mondhatják, 'Hú, ez csodálatos.' Én pont ugyanezt érzem, mikor egy dalt éneklek.”





Sokan megvádolták, hogy koncertjein krisztusi pózokat imitál és némely dal előadása is azt feltételezte, hogy Jézusként tekint magára. Szerintem ez nem igaz. Akik ilyet állítanak, azok fikarcnyit sem értenek a valódi művészethez. Ez csupán színpadi szituáció volt, egy szerep eljátszása. Több ízben cáfolta az ehhez hasonló feltevéseket. Például ebben az 1984-es Ebony magazinnak adott interjúban is, „Jézushoz hasonlítom, és ezzel nem hívom magamat Jézusnak, mert soha egyetlen pillanatra sem tekintenék magamra úgy, de hozzá hasonlítom. Amit Isten adott neki az okkal történt, hirdette az igét, az emberek elé járultak. Ő sem lett dühös, és lökte őket félre, mondván 'Hagyj békén, nincs időm!'” Ezzel azt akarja mondani, hogy odafentről ajándékot kapott, melynek kötelessége eleget tenni. Michael Jackson imádta rajongóit, akik sokféle etnikumot képviselnek és számuk milliós világszerte. E mondat kapcsán el kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy Jackson gyűlölte a feketéket, ezért fehérítette ki a bőrét. Igen, ehhez hasonló pletykák is keringtek róla. Fehér bőrének okát már korábban kifejtettem. Michael Jackson soha életében nem vallott rasszista nézeteket, sőt minden lehetséges fórumon támogatta az övéit. Egy 1987-es Ebony/Jet tévé interjúban arra a kérdésre, hogy nagykövetnek érzi -e magát, elmondta, „Úgy érzem, már az vagyok a zenémen keresztül […] minden korlátot áttör, nem kell politikailag állást foglalnom. Ezt a zenémen keresztül teszem. Átlépi a nyelvi korlátokat valamennyi népcsoport között. Mindenfelé járok a világban és jó móka látni, hogy gyerekek Indiából vagy bármely más országból ismerik a zenéd.”






Hiába érzett így. A bulvár média dalszövegein is talált fogást. Híres, 'They Don't Care About Us' című slágerével közfelháborodást keltett néhány vallási közösségen belül. A szöveget antiszemitának titulálták. Jackson megint a jól ismert csapdába esett. A dallal a fajgyűlölet ellen akart kampányolni, de a médiának köszönhetően valahogy fordítva sült el a dolog. A nyomásnak engedve visszavonult a stúdióba, hogy azt az aggályos pár sort újakkal helyettesítve ismét felvegye a számot. Később hivatalos nyilatkozatot tett közzé, melyben elmondta, „Az ötlet, hogy a dalszöveg soraival direkt nem tetszést akartam kiváltani rendkívül bántó számomra és félrevezető. A dal valójában az előítélet és gyűlölet miatt érzett fájdalomról szól, valamint a szociális és politikai problémákra szeretné felhívni a figyelmet. Én vagyok a megvádoltak és elnyomottak hangja. Mindenki hangja vagyok. Magam vagyok a bőrfejű, a zsidó, a fekete és fehér ember. Nem én vagyok a támadó. A fiatalok elleni igazságtalanságokról beszélek, illetve hogy a rendszer milyen rossz színben tünteti fel őket. Dühít és felháborít, hogy szavaimat ennyire félreértelmezték.”





Valóban szégyen és gyalázat, hogy bármibe is fogott, azt a sajtó kicsavarta és ily módon adta a nagyközönség tudtára. Régi barátságot ápolt a polgárjogi aktivista Al Sharpton tiszteletessel, aki az Ebony magazin 'Tribute' különkiadásában így nyilatkozott. „Michael mindig is tisztában volt azzal, hogy honnan, milyen szerény körülmények közül érkezett és mindig tisztelte fekete testvéreit. Puszta jelenlétével arra ösztönözte a Fehér Amerikát, hogy szembesüljön a néhol benne rejlő előítéletekkel és megannyi mai művésznek, sportolónak és magának az elnöknek is lehetővé tette a létezést. Tiger Woods előtt ott volt Michael Jackson és Barack Obama előtt ott volt Michael Jackson. Ez az ember elérte, hogy gyerekek Japánban és Kansas-ben klassznak találják a 'Moonwalk'-ot. Egy páratlan egyén, aki áttört mindennemű faji, szociális és generációs korlátot. MJ sokkal több volt, mint a Pop Királya. Mindig is igaz úttörő és emberbarát volt és lesz is. Imádkozom, hogy a történelem végül igazságot szolgáltasson neki.”





Ajánlom figyelmükbe egy külföldi írónő, bizonyos Barbara Kaufmann (álnevén 'One Wordsmith') írását, aki kiválóan megfogalmazta, hogy MJ rajongóit milyen különleges kapcsolat fűzte a sztárhoz. Mivel magyarázzuk, hogy rajongótáborában több évtized óta, kisgyerekektől kezdve nagyszülőkig minden korosztály megtalálható? Két szó adja a választ, fantázia és varázslat. Akit egyszer bűvkörébe von Michael zenéje, soha többé nem szabadulhat. Mégis hogyan érte el mindezt? Először is minden helyzetben kifejezte szeretetét rajongói felé a jellegzetes „Én jobban szeretlek!”, frázisával. Úgy ölelte meg őket, mint aki épp egy régi jó barátjával találkozik. Látszott, hogy a gesztus szívből jön. Nyilatkozataiban mindig szólt néhány kedves szót hozzájuk. Koncertturnéi idején, a szállodája előtt éjszakázóknak küldetett ki ételt, takarókat és párnákat, valamint saját kézzel írt üzeneteket. Mindig készségesen adott autogramot, valamint állt oda közös fotó kedvéért. Több rajongóját, akik a világ minden pontjára „követték”, személyesen is vendégül látta Neverland-i birtokán. Mégis melyik sztár tesz ilyet? Úgy vélem, nem sokan. Nem véletlen, hogy halála után világszerte tömegek gyászolják.






Az írónő úgy fogalmaz, a Michael és rajongói közötti kapcsolat nem e világi. Éteri kommunikáció, egy új nyelv, melyet a többi ember nem beszél. Úgy tűnik, mintha személyesen ismernék. Ők megértették, hogy Michael más volt és ezt teljes mértékben elfogadták, sőt ennek okán még jobban szerették. Michael pedig viszonozta ezt. Ugyan mi másról árulkodhatnának a következő sorok? „Néha azt kívánom, bárcsak egy kamera lennék, így képet készítenék az elmémmel, keretbe raknám nektek, hogy lássátok, valójában milyen gyönyörűek vagytok a szememben.” Nem tudom Önök, hogy vannak vele, de nekem e sorok mindent elmondanak...






Jackson újradefiniálta a professzionális előadó fogalmát. Ikonikus táncát, a 'Moonwalk'-ot legelőször az 1983-as 'Motown 25th Anniversary' elnevezésű műsorban mutatta be, melyet élőadásban közvetített a tévé. Fantasztikus sikert aratott, ennek ellenére ő nem volt elégedett a produkcióval. Önéletrajzi könyvében ezt meséli, „ Az előadás még ott rágta a lelkiismeretemet. Nem voltam elégedett egészen addig, amíg egy kisfiú hátra nem jött hozzám a színfalak mögé. Tízéves lehetett, szmoking volt rajta. Csillogó szemekkel nézett fel rám, kővé meredve és azt kérdezte: 'Ember, ki a fene tanított meg így táncolni?' Elnevettem magam: 'Azt hiszem gyakorlás kérdése az egész.' A fiú lenyűgözve bámult rám. Azon az estén először éreztem, hogy jó teljesítményt nyújtottam. Valóban jól kellett csinálnom, hiszen a gyerekek őszinték.” Fred Astaire később felhívta és ördöngös táncosnak nevezte. A legenda röviddel halála előtt állítólag a következőket mondta, „Nem akarom a nélkül elhagyni ezt a világot, hogy ne tudnám, ki fog a nyomdokaimba lépni. Köszönöm, Michael!” Karrierje szempontjából a 'Motown' este meghatározó volt, attól a pillanattól kezdve üstökösként ívelt felfelé és soha többé nem ért földet. Mozgását legjobban a 'Bad' zenés videó rendezője, Martin Scorsese határozta meg, „Minden lépése precíz volt, ugyanakkor folyékony. Olyan, mint a higanyt mozgásban látni.”





Minden hétköznapi ember elgondolkodik néha, milyen érzés lehet egy hatalmas színpadon, százezrek előtt állni. Mindenfelé, amerre a szem ellát tengernyi ember, akik a nevedet skandálják. Valószínűleg felemelő és egyben félelmetes érzés. Michael Jackson ezt elég szemléletesen írta le, mikor Shmuley rabbival beszélgetett, „Számomra nincs nagyobb gyönyörűség, mint a tánc és az előadás. Olyan, mint egy ünnep, ha eljutsz arra a pontra, ahova bizonyos előadók, mikor eggyé válnak a zenével és a közönséggel, azon a szinten, olyan érzés, mintha transzba esnél, egyszerűen felül múlhatatlan. Interakcióba lépsz velük, és mielőtt odaérnél, tudod, hogy merre tartasz. Ők pedig tudják, hogy milyen úton jársz, és reagálnak. Olyan, mint a pingpong. Hasonló, mint mikor a madarak költöznek, és mind tudják, mikor kell indulniuk. Vagy a halak. Telepatikusak, ugyanazon a hullámhosszon vannak. Ugyanez történik előadás közben, eggyé válsz a zenészekkel, a tánccal és a zenével, önkívületi állapotba kerülsz. És ember, megfogtad őket! A markodban vannak. Hihetetlen. Úgy érzed, mintha átalakulnál.”





Ismerős. Michael Jacksont hallgatva, nézve ugyanezt érezhetjük. Feltéve, ha rá tudunk hangolódni. Csak találgathatunk, hogyha képernyőn keresztül ilyen elementáris hatást tudott kifejteni, mi történhetett élőben? A mentalista Uri Geller ezt így magyarázta, "Ha találkozol Michael Jacksonnal biztos, hogy következőképpen fogsz reagálni: nagy szemeket meresztesz, összerezzensz, odalépsz hozzá és ledermedsz. Mindenki ugyanígy csinálja - rajongók, hírességek, újságírók, gyerekek, szülők, vásárlók, pincérek, miniszterelnökök.”



Több rajongó beszámolt róla, koncertjein részleges amnéziát kaptak. Észlelték, hogy ott voltak, de bizonyos momentumok kiestek. Mégis mivel magyarázható ez? Végignézve 1992-es 'Dangerous' elnevezésű koncertjén láthatjuk, hogy több ember ájultan esik össze a tömegben. Szokatlan jelenség. Lássuk be, a legtöbb sztár koncertjén nem sűrűn fordul elő, hogy az emberek tömegével ájulnak el. Egy kívülálló is részt vett Jackson egyik fellépésén, tapasztalatairól így beszélt, „Michael Jackson-t először Duisburgban láttam a 'Wetten Dass' színpadán. A zenéje akkor még nem érdekelt annyira, emiatt nyugodtan álltam a rámpák mellett, ahol Jackson-nak elő kellett volna adnia az 'Earth Song'-ot. A véleményem a következő nyolc percben megváltozott. Még mielőtt megláthattam volna Jackson-t éreztem a jelenlétét. Hogy egy emberi lénynek ekkora aurája legyen…életed során ez csak néhány alkalommal fordulhat elő. A zenéje fejbe vágott, a hangja maga volt a világosság. Ez az ember érzéki élményt nyújt, a fájdalomhoz, vagy a túláradó örömhöz tudnám hasonlítani.”





Micsoda szemléletes leírás és nem az övé az első. Létező jelenség, bár igen ritka. Személy szerint, ennek ellenkezőjéről tudnék beszámolni. Olyan emberekről, akik mellett valami határtalan nyugalom telepszik ránk. Ismerünk ilyeneket? Én ismertem. Szavakkal leírhatatlan dolgok ezek. Azt mondják, az aurájuk teszi, de nekem ez túlságosan Földtől elrugaszkodott megközelítés, úgyhogy nem is mennék bele mélyebben a témába. Egy biztos, Michael Jackson is egy volt közülük.





A magabiztos színpadi fellépések mögött azonban ott húzódott szemérmes oldala. Boteach rabbinak így mesélt, „Ha jobban belegondolok – ezt TV-ben soha nem mondanám el – de ha úgy mennék fel a színpadra, hogy arra gondolnék, mi játszódik le a nők fejében, akkor sosem lépnék fel. Ha hirtelen elkezdenék azon gondolkozni, hogy miket gondolnak…a szexről vagy, hogy nézek ki meztelenül, akkor…te jó Isten, az olyan kínos lenne. Sosem tudnék kimenni. Ez annyira szörnyű.”



Az énekesről szintén kevesen gondolnák, hogy profi üzletember volt, pedig ez tény. Miután kivált a 'The Jacksons' együttesből, apja menedzselésére sem tartott tovább igényt. Egyszóval, már a 80-as évektől kezdve saját maga irányította karrierjét. Mindenről maga döntött, még a fellépő ruháinak kiválasztásáról is. Erről 'Holdséta' c. könyvében így nyilatkozott, „Azt hiszem az emberek fejében teljesen torz elképzelés él rólam. Nincs világos és teljes képük arról milyen vagyok valójában. A sajtó rendszeres beszámolói ellenére sincs. Igaztalan dolgokat tényként közölnek, gyakran csak a történet felét mondják el. Általában azt a felét hallgatják el, amelytől a hír már nem is lehetne szenzáció. A tényeket! Az eredmény pedig az, hogy sokan el sem hiszik rólam, hogy önállóan irányítom az életemet. Pedig ez az igazság.” Könyörtelen volt, ha a menedzserek, zenészek, promóciós csapat kiválasztására került sor. Minden környezetében lévőt megkérdezett, utánajárt, hogy ki a legjobb a szakmában. Bár hitte, hogy tehetségét Istentől kapta, az üzletet nézve mindig körültekintően járt el. Nem volt erőszakos, de méltányolta a tiszteletet. Azok, akik dolgoztak vele nem kérdőjelezték meg az alkalmasságát. Spielberg egyszer így nyilatkozott róla: „Mindent kézben tart. Sokaknak úgy tűnik, mintha csak ingadozna ide-oda, de valójában nagyon nagy tudatosság áll minden lépése mögött. Rendkívül okos, ami a karrierjét és a választásait illeti. Egyértelmű, hogy kettős személyiség rejtőzik benne.”





Bármily meglepő, Jackson pont a mi hétköznapi életünkre vágyott. Nem tartotta magát istennek, ezt mondta, "Én is olyan vagyok, mint bárki más. Ha megvágom magam, vérzek. És könnyen zavarba jövök." Egy 2001-es Online Audio Chat alkalmával azt a kérdést kapta, hogy mit tenne másképp? Így válaszolt: „Néha szeretnék kimenni az emberek közé és csak úgy hétköznapinak lenni, anélkül, hogy felismernének. Megtapasztalni, milyen normálisnak lenni. Mások hogyan csinálják a dolgaikat; milyenek mikor csak úgy beszélgetnek. Mert, amint meglátják, hogy Michael Jackson az, a beszélgetés más fordulatot vesz; onnantól kezdve minden rólam szól és nem a szituációról – ami abban a pillanatban történik. Én ebből nagyon sokat tanulnék. Mindezt nem láthatom, csak ha álruhát öltök, magamra veszek egy csomó holmit. Ekkor rám néznek, egészen máshogy, mégsem ugyanaz. Szóval, ez bonyolult dolog. Mond meg neki, hogy remek kérdést tett fel.”






Valójában ugyanolyan hétköznapi dolgokat szeretett, mint Mi. Tudtuk például, hogy későn szerzett jogosítványt és pocsék sofőr volt? Hogy gyakran beszélt az állataihoz? Rajongott Walt Disney-ért és Chaplin-ért? Imádta az édességet? Többnyire komoly zenét hallgatott? A 'Thriller' előtt azt mondta olyan albumot szeretne készíteni, mint Tchaikovsky 'Diótőrő'-je, ahol minden szám önmagában is megállja a helyét. Tudtuk, hogy 'Az öreg halász és a tenger' volt az egyik kedvenc olvasmánya? Hogy szerette a szarkasztikus humort? Hogy 1999-es müncheni jótékonysági koncertje, egy híd elem meghibásodása miatt majdnem tragédiával végződött? Hogy legelső plasztikai műtéte egy szerencsétlen baleset következménye? Táncpróba közben betört az orra. Hogy 'Gone Too Soon' című dalát a fiatalon AIDS-ben elhunyt Ryan White emlékének dedikálta?



Michael Jackson - Gone Too Soon





Hogy valójában nem szeretett turnézni? Csupán a rajongók miatt tette, illetve, hogy a bevételt jótékonysági célra ajánlhassa fel? Hogy a színészlegenda fia, Miko Brando volt az egyik legrégebbi barátja?






Hogy több szülő is arról számolt be, kórházban fekvő gyermeke Michael látogatását követően vissza nyerte életkedvét? Hogy turné állomásain ajándékokat vitt a helyi árvaházaknak és kórházaknak? Sokszor álruhát öltött, hogy ő is megtapasztalhassa milyen hétköznapi embernek lenni? Gyakran szerettei sem ismerték fel. Ezen a fotón sminkesével látható a 'Ghost' c. videó forgatásán.






Paranoid személyiség volt. Úgy hitte 40 évesen fog meghalni és ezekből az időkből sok rajongó őriz relikviát, melyen az eredeti évszám helyett 1998 szerepel.






Hogy az MTV (Music Television), ma nem létezhetne, ha nincs korszakalkotó 'Thriller' videoklipje?






Igen, ezeket mind nem tudtuk. Helyette tudni véljük, hogy gyerekmolesztáló volt, fehérítette magát, szétroncsolta az arcát és még sok gyalázatos dolgot, melyeknek nincs valóság alapja. Remélem ezt a tanulmányt olvasva, erre mind többen fognak rádöbbeni...



Jackson rettegett az öregedéstől. Ez is jól mutatja, hogy lelkében örök gyerek maradt. Nem úgy gondolt rá, mint életünkhöz tartozó természetes folyamatra. Boteach rabbinak a következőket mondta, „Nem akarok hosszú [életet]…nem szeretnék, nem és nem. Úgy gondolom, megöregedni a legrondább dolog a világon. Amikor a test leépül és ráncosodni kezdesz, szerintem ez annyira rossz. Ez valami olyan, amit nem értek, Shmuley. Soha nem akarok belenézni a tükörbe és ezt látni. Az emberek azt mondják, hogy megöregedni csodálatos dolog, meg ez, meg az. Nem értek vele egyet. Teljes mértékben nem.” Vonzotta a reinkarnáció gondolata, a rabbival erről is beszélgettek, „Úgy szeretnék visszatérni, mint egy gyerek, aki sohasem öregszik meg, mint Pán Péter. Bárcsak el tudnám hinni, hogy ez igaz, hogy visszatérhetek.” Ebből láthatjuk, hogy egyszerre milyen naivan és bölcsen gondolkozott.



Természetesen halála után megkezdődött az összeesküvés elméletek gyártása. Jackson kalapos öregembernek öltözve részt vett saját búcsúztatóján. Tudta, hogy nem lesz képes végigcsinálni az 50 alkalmas koncert sorozatot, ezért inkább megrendezte a halálát. Bankszámlára utalta vagyonát és egy távoli szigeten nyaral. Eltűnt a világ szeme elől, hogy függőségét kikezeltesse, majd 2010 Húsvétján fog visszatérni (mint Krisztus a Feltámadáskor). 'This Is It' című filmjében 77 nyom van elrejtve, mellyel az énekes üzenni kíván rajongóinak. Családja és valamennyi médium, rendőrségi szerv be van avatva a tervbe. Az 'Illuminátus teória' szerint Jackson egy összeesküvés áldozata, mivel a békét hirdette útban volt néhány embernek. A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Véleményem szerint mára az emberek két illetve három csoportra oszlanak ezzel kapcsolatban. Egyik csoport, akik beletörődtek a halálába és gyászolják. Másik, akik feltétel nélkül hiszik, hogy az egész egy átverés és vissza fog térni. Végül a harmadik csoportot a hezitálók alkotják. El kell mondjam, én is az ő táborukat erősítem. A videók és a feltételezhető bizonyítékok birtokában könnyen befolyásolhatóvá váltam, ugyanakkor reális szemmel is próbálom nézni a dolgokat.






Orvosa, Dr. Conrad Murray ellen (aki a halálos adag gyógyszerkoktélt beadta a sztárnak) jelenleg is folyik az eljárás. Április 5.-én folytatódik a tárgyalás. Viszont praktizálási jogát (kisebb kikötéssel) gond nélkül visszakapta. Rengeteg a furcsa véletlen egybeesés is. Különösképp az énekes halálának körülményei. Egy szakavatott orvos, aki több évtizede praktizál, miért egy puha ágyon hajtja végre az újraélesztést? Miért hívja be a szobába a sztár 12 éves fiát, hogy az végig nézze, apján már nem tudnak segíteni? Arra a kérdésre, hogy miért nem használta mobiltelefonját, az orvos annyit felelt, nem tudta a címet. Szinte ott lakott velük. Emlékezet kiesése volt? Michael szakácsa nyilatkozott a Larry King show-ban hogy Murray 12:05-kor rohant le a lépcsőn segítségért kiabálva. Igen ám, de a 911-es segélyhívás 12:21-kor futott be a központba. Mi történt abban a kieső negyed órában? A jelentésben az áll, hogy a mentők 12:30 körül érkeztek ki a házhoz, de egészen 13:00-ig nem távoztak onnan. Források azt mondják ennek oka, hogy Michaelt próbálták újraéleszteni. 30-45 percig? Mikor az U.C.L.A. központi kórház öt percre volt Jackson házától? Egyszóval a sztár halálát számos misztikum lengi körül, melyeket talán örökre jótékony homály takar.



Michael zenész generációkra gyakorolt hatást. Napjaink egyik legtehetségesebb fiatal muzsikusa, John Mayer (a megemlékezésen egy gitárszólót adott elő) tökéletesen megfogalmazta azt az űrt, mely sokak szívében tátong, mióta Michael már nincs köztünk, „Kulturális DNS-ünk egy darabja hagyott itt minket. Nyugodj Békében MJ. Azt hiszem, hiányát ugyanúgy fogjuk gyászolni, mint gyermekkori önmagunk elvesztését, ahogy annak idején a 'Thriller'-t hallgattuk a kazettás magnón.”





Mégis mi Michael Jackson öröksége? Mit hagyott ránk és a minket követő generációkra? A lista végtelen. Páratlan mélységű dalszövegei, úttörő videoklipjei, innovatív koncertturnéi és nem utolsósorban varázslatos személyisége révén, nem hiába kapta a 'Pop Királya' elnevezést. Ugyanakkor nemcsak zenei életművét hagyta az utókorra, annál sokkal többet. Rajongói állítják, minden téren változást hozott életükbe. Üzenetét, „Gyógyítsd meg a világot, tedd jobb hellyé” gyermekeiknek is tovább fogják adni, ily módon neve sosem merül feledésbe.



This Is It (Official Video by Spike Lee)





Ezen kívül ránk hagyta a 'This Is It' című filmet. Sokan, akik látták hívőként hagyták el a mozit, többek között a már említett írónő, Barbara Kaufmann is. Állítása szerint inspirációt kapott Michael-től. Ezt követően kutatásokba kezdett a sztár életéről. Filmmel kapcsolatos tapasztalatait papírra vetette, melyet egy külföldi lap 'The Man and the Mirror' címen publikált. A további késztetésnek engedve blogot indított a témában. Több Jackson-nal kapcsolatos írását olvasva az lehet az érzésünk belelát Michael lelkébe. Szavai rám is nagy hatást gyakoroltak. Néhányról fordítást is készítettem, így helyettem inkább beszéljen ő:



„Világos, hogy Michael munkája révén hívást kapott, melytől nem lehet elfordulni, addig üldöz, míg az alkotás által ki nem fejeződik. A 'This Is It' lelkesítően és inspirálóan hatott, valamint válaszért könyörgött arra a kérdésre, mi késztette Michael-t, hogy előlépjen és felvállaljon egy küldetést, mely minden volt, csak könnyű nem?” […] „A mozit hívőként hagytam el; több van ebben az emberben, akit Michael-nek hívtak. A film egy csapásra megszüntette minden kételyemet, jellemét, személyiségét vagy alkotói folyamatát illetően. Ismét átnéztem a vádakat, gyalázkodásokat, a vitriolos bulvártámadásokat, melyek Michael Jacksont éveken keresztül karóba húzták, húzzák még halálát követően is, annak ellenére, hogy ártatlannak bizonyult. Mestere volt a figyelemfelkeltésnek? Igen. Képes volt megtenni mindazt, amivel egyesek megvádolták? Amennyiben választ akarsz, azt szívedben keresd, majd menj és nézd meg a filmet.” […] „Mi vezette Michaelt? Mi miatt maradt hűséges üzenetéhez, miközben olyan rosszindulat, árulás és gúny céltáblájává vált, melyet nemigen tapasztaltam a világban? Mi adott neki erőt? A film feltárja ennek forrását. Michael tudatában van, hogy próbafolyamat zajlik, visszafogja magát, nem ad bele mindent az előadásba, ezáltal megtapasztalod az érzést, mely elfojtja benne az energiák kitörését. Nézni teste mozgását, mert akaratlanul is ezt teszi, fény dereng. Bármi is volt az, nem Michael-től származott, rajta keresztül áramlott.” […] „Talán Michael Jackson olyan fényt követett, melyet mi nem láthatunk, zenét, melyet nem hallhatunk és érzéseket, amiket nem tudunk befogadni, esetleg mindezt egyszerre. Michael dalszövegei imák.” […] „Néhányaknak Michael jelentette a mindenséget, mások szemében soha nem lehetett elég jó. Megint mások saját sötétségük visszatükröződését látják benne. Michael Jackson testesítette meg a Fényt, Árnyat, Ragyogó Árnyat, a Természetfelettit.” […] „Egy olyan világba született, mely túl messze került az ártatlanságtól, ahhoz hogy be tudja azt fogadni; túl messze a naivitástól, hogy egy felnőttben ezt tolerálhassa; túl cinikus, hogy elhiggye Michael szavait; túl romlott, hogy befogadja az érzékeny Pán Pétert, ki túl jól értette a világ kíméletlenségét – arca elárulta. Hogyan élt egy olyan világban, hol sötét elmék olyannak állították be, aki sosem volt, és akit még csak elképzelni sem tudott? Hogy tudott egy árnyakkal teli világban érvényesülni? Mikor ez az árnyék rávetült? Hogy lehet, hogy Michael sose adta fel a világgal kapcsolatban? Velünk kapcsolatban? És, hogy lehet, hogy Michael még egyszer utoljára megpróbált visszatérni, mondván 'This Is It' (Ennyi)? Ennek iróniája elég világos, nemde?” […] „Ki lesz most bolygónk vezérszurkolója? Globális humanitáriusunk? Ki az, aki közülünk képes milliókat összehozni, befogadni a látomást és továbbítani azt? Világunkban ki képes ma erre? A 'This Is It'? Nézd meg a filmet, majd kerülj összhangba a benned rejlő „Michael”-el. Bármit is gondoltál Michael Jackson-ról, az úgy van, mert ez sokkal inkább arról szól, ki is vagy Te valójában, mintsem Róla, mivel ő nemcsak a tükörben lévő ember volt, ő maga volt a tükör.”



Az írónő szavai nyomán feltehetjük az utolsó kérdést. Ki volt valójában Michael Jackson? Az 'elveszett fiúk' egyike, aki J. M. Barrie mesés világában szabadon röpködhetett örökifjú társaival? Michael egy interjúban ezt mondta, "A szívem mélyén mindig Pán Péter maradok." Valóban sosem tudott felnőni? Quincy Jones szerint, „Michael egyszerre a legbölcsebb és legnaivabb személy, akit ismerek.” Valóban e kettőség dominált nála? Lelkében megmaradt annak a félénk fekete kisfiúnak, aki elveszett gyermekkorát siratta? Vagy ez csak álca? Lehet, hogy dörzsölt üzletember volt, aki jól tudta, az emberek fantáziáját izgatja, ha valaki titokzatos és bizarr viselkedésének voltaképp a figyelemfelkeltés volt a célja? Netán egy negyedik személy? A gondos családapa, aki imádta gyermekeit és tőlük megkapta mindazt a szeretetet, melyre egész életében vágyott? Talán vicces fickó volt, aki bármikor kapható egy kis csínytevésre és, aki álruhát öltve járt köztünk? Esetleg jótékony humanitárius, aki spirituális értelemben kötelességének érezte, hogy gyerekeken segítsen és óvja bolygónkat? Vagy innovatív táncos, aki a zeneipar minden elképzelhető rekordját megdöntötte? Előfordulhat, hogy lírikus költő volt, aki mindenben meglátta a csodát és dalszövegei nyomán változást hozott az emberek életébe? Félreértett zseni lett volna, kinek szavait eltorzította a bulvármédia, így feszítvén keresztre? 'Stranger In Moscow' című dalában felteszi a kérdést: „Milyen érzés, mikor egyedül vagy és lelked jéghideg?” Talán ő ismerte ezt az érzést. Előfordulhat, hogy valóban Michael Jackson volt e földkerekség legmagányosabb embere? Mégis miért lett volna az? A kérdés jogos. Egy szupersztár, aki gazdag és bármit megvásárolhat magának. Mindent, kivéve egy dolgot. Mások szeretetét.






Vajon ezer arca közül melyik volt az igazi? A választ talán sosem fogjuk megtudni. Egy biztos, nem érdemelte meg azt a rágalomhadjáratot, melyet ellene indítottak. Gondoljunk bele, Ő is csak ember volt. Ő is követett el hibákat. Kijár neki, hogy legalább halála után békében nyugodhasson. Még inkább, hogy Mi rajongók megvédjük becsületét és tisztázzuk nevét. Miért nem vagyunk képesek a jó dolgokra emlékezni? Miért kell még most is ezt a sok mocskot vele összefüggésbe hozni és ennyi idő elteltével felhánytorgatni? Michael a film végén így búcsúzik, „Mindent a szeretet nevében. SZ.E.R.E.T.E.T.” Vajon, megértettük üzenetét?





Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni. Én megértettem. Nemrég egy pár perces kisfilmre bukkantam az egyik videó megosztó portálon. Címe, 'Michael Jackson óvodások körében'.



Michael Jackson with The Kindergarten Children



A felvétel elején a kamera az énekesre fókuszál. Egy icipici széken kuporog, a háttérből gyerekek éneke hallatszik. Arca teljesen átszellemült, a dal végeztével gyermekként tapsikol. Ekkor a kamera távolodik, láthatjuk, ahogy egy körben tanítók és ovisok ülnek. Hirtelen mindenki rá figyel, ettől láthatóan zavarba jön. Integet nekik, mire egy kislány lép hozzá és egy ajándékot nyújt át. Michael megsimogatja a fejét, majd lapozgatni kezdi a képekkel teli albumot. A kislány mosolyogva ácsorog mellette. Kis idő elteltével megkérdezi a nevét. „Alice” feleli vidáman. Jackson visszatér a képekhez, elismerően bólogat, ismét megköszöni. Az óvónők készségesen válaszolnak a kérdéseire. Az új játszótérről beszélgetnek. Michael megáll egy képnél, cinkos kifejezés ül ki az arcára. A képen felismerte a kislányt, akinek csak a hangját halljuk a háttérből, ahogy mondja, „Igen, én vagyok az!”. A kislány mellékuporodik és le sem veszi róla a tekintetét. Jackson puszit nyom a feje búbjára. Pár perc telik el, mikor Michael vigyorogva felkiált, „Ó te jó ég, annyira zavarban vagyok!”. Mindannyian nevetnek. Alice továbbra is megbabonázva ül mellette. Autogramosztás következik, közben megcirógatja a kislány arcát. Az egyik csinos óvónő is kap egyet a pólójára. Beszélgetésbe elegyednek, Jackson érdeklődő kérdéseket tesz fel. Rajzfilmekről van szó (Dzsungel könyve). A felnőttek megkérdezik tőle, hogy tetszett –e neki a dal, amit az imént énekeltek. „Persze, nagyon is”, feleli „Gyönyörű volt, tiszta,” Ekkor a kamera kissé mogorva biztonsági emberére, Bill Bray-re (amúgy vajszívű, apja helyett apja volt Jackson-nak) fókuszál. Egy apuka színes bőrű kisfiút tessékel Jackson-hoz. A kissrác elég félénk, de Michael kedvesen közelít hozzá. Megsimogatja az arcát, majd mosolyogva így szól, „Csatlakozz a klubhoz! Mi mindannyian együtt vagyunk itt.” És valóban, egész kis csoport ül körülötte. Mielőtt leállítják a kamerákat, még egyszer a kisfiú felé fordul és megsimogatja a fejét.



Ez a felvétel számomra mindent elmond, amit Michael Jackson-ról tudni kell. Mégis, a képernyőről valami megmagyarázhatatlan sugárzik, amit képtelen vagyok szavakba önteni. Csak azt érzem, hogy semmi esetre sem rossz dolog. Honnan tudom? Egész egyszerűen onnan, hogy a videó minden egyes percénél mosolygok.



Igazság szerint sosem fogjuk megtudni, ki is volt valójában. Ez a megfoghatatlan dolog az, ami Michael Jackson lényét jellemezte és, amitől az volt, aki.



Egyszóval leírva...



... Varázslat





- VÉGE -